A legnagyobb biztonsági kockázattal akkor szembesülünk, ha a támadóknak sikerül belső hozzáférést szerezniük egy informatikai rendszerhez, amely segítségével egy valódi munkatársnak kiadva magukat akár hónapokig teljesen észrevétlenül dolgozhatnak.

Kép: NETLOCK

A bizalmas vállalati információkhoz, bankkártya és egyéb pénzügyi adatokhoz, államtitkokhoz való hozzájutás legegyszerűbb és leggyorsabb módja napjainkban, ha manipuláció révén egy felhasználó hozzáférési adatait csalják ki a támadók és a hálózatba ezzel bejutva terjesztik ki jogosultságaikat egyre magasabb szintekre – derült ki abból a kutatásból, amellyel átfogó térképet rajzolt a Balabit a leggyakrabban kihasznált sebezhetőségekről és azokról a technikákról, módszerekről, amelyekkel az informatikai támadások során az elkövetők kísérletezni szoktak.

Pont ez történt az elmúlt hét talán legnagyobb vihart kavart biztonsági incidense az USA Igazságügyi Minisztériuma ellen elkövetett támadás során is, ahol egy banális hiba következtében kiszivárgott jelszó eredményezte több mint 20.000 FBI-alkalmazott adatainak ellopását és nyilvánosságra hozását.

Ez a példa is jól szemlélteti, hogy a jóhiszemű munkatársak manipulálása a legkifizetődőbb fegyver, hiszen sokkal költséghatékonyabb és gyorsabb megoldás az adatlopásra, mint a magas programozói kompetenciát és sok időt igénylő exploitok írása, zero-day sebezhetőségek megtalálása vagy bonyolult felhasználói jelszavak feltörése. Arról nem is beszélve, hogy az automatikus támadások és ez utóbbi módszerek esetében az incidens időben történő felfedezésének a valószínűsége is sokkal nagyobb.

„A legnagyobb biztonsági kockázattal akkor szembesülünk, ha a támadóknak sikerül belső hozzáférést szerezniük egy informatikai rendszerhez, amely segítségével egy valódi munkatársnak kiadva magukat akár hónapokig teljesen észrevétlenül dolgozhatnak. A social engineering legnagyobb problémája, hogy a hagyományos informatikai biztonsági rendszerek az illetékteleneket hivatottak távol tartani az érzékeny adatoktól, azonban egy valódi munkatárs adatival bejelentkező támadót nem képesek megállítani.

„Bár ezen eszközök továbbra is fontos szerepet játszhatnak a védekezésben, de szükségessé válnak olyan monitoring megoldások is, amelyek képesek a felhasználók viselkedését elemezni, és például a jellemző gépelési sebességéből, vagy a bejelentkezés szokásos helyéből, idejéből felismerni, hogy egy adott hozzáférést annak tényleges tulajdonosa, vagy egy támadó használ, aki éppen adatokat lop a vállalattól.” – mondta el Györkő Zoltán a Balabit ügyvezető igazgatója.

A cég kutatásában arra jutott, hogy a legtöbb incidens esetén, melyek módszere lehet különböző, elkövetője pedig mindegy hogy rosszindulatú munkatárs, vagy külső támadó, az a közös tulajdonság, hogy valós hozzáféréssel és jogosultságokkal végzik tevékenységüket a támadók. Éppen elengedhetetlen, hogy a felhasználói viselkedés azonosításával megállapítható legyen, hogy a felhasználók között nincs-e kompromittálódott hozzáférés.