A mobilosok nagy része már rég áttért a különböző üzenetküldő alkalmazásokra, és most ezeket vesszük sorra. Nem szabad elfelejtenünk azonban, hogy a csevegőappok fejlődésével már nemcsak szöveges üzeneteket tudunk küldeni ezekkel, hanem egyéb, komolyabb méretű fájlokat is beágyazhatunk üzeneteinkbe.

Az így generált adatforgalom miatt érdemes odafigyelni, hogy milyen díjcsomagot választunk, nehogy hó végén kellemetlen meglepetés érkezzen a számlával.

Hogyan kezdődött?

A chatelés mindig is az internethasználat fontos részét képezte. Aki a magyar internet hőskorában komolyan érdeklődött a csevegési lehetőségek iránt, annak valószínűleg nem hangzik ismeretlenül például az IRC – sokan a mai napig használják egyébként.

Az IRC sok mindenre nem adott lehetőséget: becsatlakozhattunk különböző szobákba, lehetett benne sima szöveggel írni, ha pedig mosolyogni szerettünk volna, akkor be kellett vetnünk a kettőspont-zárójel kombinációt.

Ezt egy mai tinédzser valószínűleg már a hasát csapkodva röhögné körbe, hiszen ahogy az okostelefonok és a közösségi médiumok mindenki kezébe adták a folyamatos és egyszerű chatelés lehetőségét, úgy változtak az igények is, a különböző alkalmazások fejlesztői pedig ezt ügyesen reagálták le. Ma már elképzelhetetlen, hogy egy magára valamit is adó csevegőprogramban ne legyenek emojik, ne pakolhassuk tele a beszélgetést animált GIF-ekkel, ne tehessünk be matricákat, vagy küldhessünk át fotókat. Sajnos ott még nem tartunk, hogy a csevegőapp befizeti helyettünk a számlát és neveli a gyereket, de ha ilyen ütemben fejlődnek tovább az alkalmazások, hamarosan ez sem lesz kizárt.

És habár az okostelefonos csevegéssel kapcsolatban sokaknak a metrón/sörözőben/tetszőleges helyen egymással szemben ülő, telefonjukat nyomkodó, élőben alig-alig kommunikáló tinik rémképe jelenik meg, normális használat mellett azért belátható, hogy igenis nagyon fontos és kényelmes, sőt sokszor akár (szó szerint) életmentő lehet az állandó kapcsolattartás lehetősége.

Cikkünkben igyekszünk összeszedni a jelenleg elérhető legjobb chatelős alkalmazásokat, és ugyan a többségük a fentebb említett (sokak számára talán már túl sok) vonalat képviseli, akadnak azért egyszerűbb, célratörőbb darabok is, ráadásul örömhír, hogy újabban a biztonság is fontos tényezővé vált.

Minőségi beszélgetés

Ahogy arról a videobeszélgetéses alkalmazásokkal foglalkozó cikkünkben is írtunk, ma már számos, eredetileg csak chatelésre szolgáló program bővült az idők során hanghívásra és videózásra is alkalmas funkciókkal (vagy fordítva, az eredetileg videohívásra kitalált appokba került mindenféle chatelési lehetőség), így ezek az alkalmazások már teljes kommunikációs platformként szolgálnak.

Ennek megfelelően akadnak majd átfedések a két cikkben felhozott appok között. És ahogy ott, úgy itt is érdemes megemlíteni, hogyaz egyik legfontosabb tényező a felhasználók száma– kitalálhatja holnap a szomszédunk a világ legjobb chatelős programját is, ha azt rajta és három emberen kívül senki nem használja, akkor sokra nem megyünk vele.

Ennek megfelelően a sort azzal az alkalmazással kezdjük, ahol a legnagyobb valószínűséggel írhatunk rá bármilyen ismerősünkre, ez pedig nem más, mint a:

Facebook Messenger

A Messenger az évek során teljesen levált a fő Facebook-alkalmazásról, és attól különálló ütemben fejlődik hol hasznos, hol haszontalanabbnak tűnő dolgokkal. Az biztos, hogy jól ki van tömve lehetőségekkel, az emojiktól elkezdve a matricákon át (saját matricabolttal): ma már ott tartunk, hogy játszhatunk is egymás ellen olyan klasszikusokban, mint a Pac-Man – igaz, nem közvetlenül, hanem aszinkron módon, tehát az ellenfelünk az általunk a játékban elért pontszámot fogja látni, és azt kell megdöntenie.

2016-tól indíthatunk titkosított beszélgetést, amelyekre beállíthatjuk, hogy egy bizonyos idő után véglegesen törlődjenek is. Érdemes megemlíteni a felugró chatfejeket is, amelyek segítségével rögtön láthatjuk, hogy ki írt nekünk, és akkor is cseveghetünk, ha egy másik alkalmazás éppen fut alatta a telefonon. A Messenger tehát mindent tud, amit ma egy csevegős appnak tudnia kell, az egyedüli problémánk az lehet vele, hogy hajlamos elég sok erőforrást megzabálni, és így alaposan lelassítani a régebbi telefonokat

(ez egyébként igaz a fő Facebook-alkalmazásra is). A vállalat idén végre felismerte a problémát, és nem olyan rég megjelentette a Messenger Lite-ot, ami beéri kevesebb memóriával, cserébe viszont néhány látványosabb dologról le kell mondanunk – de ezt sokan talán nem is fogják bánni.

WhatsApp

Következő remek alkalmazásunk szintén brutálisan népszerű, hiszen világszerte már több mint 1 milliárdan használják, és ironikus módon ez is a Facebook birtokában van – a vállalat egészen döbbenetes, 19,3 milliárd dollárt fizetett érte 2014-ben. Azonban Facebook-regisztráció nem szükséges hozzá, éppen ezért sokak számára azonnal szimpatikusabb lehet a Messengernél. Az alkalmazásnak egykor létezett előfizetéses verziója is, azonban ma már teljesen ingyenes és reklámoktól mentes, stabil és gyors, nem csoda, hogy mind Androidon, mind iOS-en hatalmas népszerűségnek örvend, ráadásul közvetlenül a telefonkönyvből húzza be a kontaktjainkat, akiknek azonnal írhatunk, vagy hívhatjuk őket.

Habár nincs annyi kiegészítő funkciója, mint a Messengernek (ezt sokan inkább áldásnak tartják), azért ide is utat talált az ott is meglévő (oda pedig a Snapchatből érkező) 24 óráig tartó fényképfeltöltési lehetőség, amivel illusztrálhatjuk, hogy „milyen napunk van" – ez itt „Állapotom" néven fut egyébként. A WhatsAppot emellett azért is kedvelte meg a nép, mert a hétköznapi felhasználókat célzó kommunikációs alkalmazások közül ez vette elsőként komolyan a titkosítást, továbbá indíthatunk titkos csevegéseket, és beállíthatunk időlimitre eltűnő üzeneteket. 

Viber

Ezzel ellentétben a Viber pont a biztonságra nem figyelt különösebben oda. Annyira nem, hogy az egyik ezzel foglalkozó független alapítvány felmérésében kereken 1 pontot kapott az elérhető 7-ből.

Ezen aztán a cég igyekezett nagyon gyorsan változtatni, ám a megoldásra egészen tavaly májusig várni kellett, amikortól kezdve már ez az alkalmazás is hasonló titkosítást használ, mint a Messenger és a WhatsApp.

Pedig egyébként a Viber mindent tud, amit ma egy csevegős alkalmazástól elvárhatunk, nem csoda, hogy az „ingyenes telefonálás" mellett Magyarországon is nagyon sokan használják chatelésre, hangüzenetek és fotók küldésére. Hátránya (vagy előnye, nézőpont kérdése) a Messengerhez képest, hogy a WhatsApphoz hasonlóan telefonszám és telefonos funkciók kellenek a használatához, így csak az ilyen készülékeken működik, a kontaktokat is a telefonkönyvből gyűjti be.

Allo

A Google a hanghíváshoz használatos Duo mellé hozta be tavaly a kifejezetten chatelésre kihegyezett Allo nevű alkalmazását, amelynek letisztultsága és egyszerűsége az eddig említett programokhoz képest kifejezetten üdítő – szinte már puritánnak is nevezhetnénk. Persze emojikat, fényképeket, matricákat és fájlokat itt is küldhetünk, de ebben nagyjából ki is merül a felhozatal. Érdekes apróságok azért akadnak: egyrészt közvetlenül küldhetünk át Google-kereséseket a partnerünknek, aminek mondjuk az értelme némileg megkérdőjelezhető, másrészt pedig a mondókánk beírása után az elküldés gombot nyomva tartva beállíthatjuk, hogy a szöveg milyen méretben jelenleg meg, így ha valakinek írásban szeretnénk leordítani a fejét, nem kell többé nagybetűket használnunk.  

Az Allo másik érdekessége, hogy chatelhetünk benne a Google Assistant nevű intelligens személyi titkárnőnkkel, aki igyekszik minden kérdésünkre választ adni. Ráadásul a korábbi válaszaink alapján a program előre feldob néhány lehetőséget a beszélgetés folytatására, így sokszor még gépelnünk sem kell, mert kitalálja, hogy mire vagyunk kíváncsiak, vagy mit akarhatunk mondani neki.

Mindez persze azt jelenti, hogy a Google (itt is) vadul gyűjti rólunk az adatokat és szokásainkat, és alapból az üzenetek sem titkosítottak a két fél között, ami miatt az NSA-ügyben hírhedtté vált Edward Snowden kis híján a sátánnal azonosította az Allót. Szerencsére azért van lehetőség inkognitó módban titkosított beszélgetést indítani, és itt elérhetőek a bizonyos idő után automatikusan törlődő üzenetek, ám ilyenkor le kell mondanunk a Google Assistant funkcióiról – bár ez itthon sokakat nem fog zavarni, mert továbbra sem tud magyarul.

Snapchat

A sok komolykodás után érdemes megemlíteni az utóbbi évek egyik legfurcsább és legkülönlegesebb csevegőprogramját, a Snapchatet. Ne kerteljünk, ez bizony elsősorban a fiatalabb generációnak szól, amit a program lehetőségei jól mutatnak.

Alapvető funkciója, hogy képeket (valamint pár másodperces videókat) küldözgethetünk egymásnak, amire elhelyezhetünk feliratokat, rajzolhatunk rá, vagy mindenféle vicces és jópofa szűrővel pakolhatjuk meg.

Az egész dolog pikantériája, hogy bármit is küldünk el a társunknak, az a megtekintést követően egy beállítható időn belül, de legfeljebb 10 másodperc múlva mindenképp eltűnik.

Persze idővel azért ennek a varázsa is kezdett megkopni, így később bekerült a programba a normális csevegési lehetőség, valamint érkezett a My Story, amivel az elkészített fotónkat vagy videónkat 24 órára kitehetjük a kirakatba, és ez idő alatt korlátlanul megtekintheti bárki (és ahogy fentebb írtuk, később ezt átvette a Facebook és a WhatsApp is). A Snapchat inkább egy vidám, szórakoztató kis közösségi dolog, mintsem komoly csevegőprogram, de a készítőinek pontosan ez is volt a célja vele.

Ha fontos a biztonság

Zárásként pedig ajánlanánk két alkalmazást azoknak, akik számára a biztonság és a titkosítás mindennél többet ér. Az egyik a Telegram, amit egy orosz fejlesztőcsapat készített, és egy teljesen saját titkosítási eljárást használ. Sok külső szakértő kritizálta is a programot emiatt, mondván, igazából nem lehet tudni, hogy ez az egyedi megoldás mennyire megbízható, de igazából a mai napig senkinek nem sikerült kikezdenie a rendszert, ami annyira biztonságosnak tűnik, hogy (és ez nem éppen a legpozitívabb kicsengésű ajánlólevél) mégaz Iszlám Állam terroristái is ezzel kommunikálnak egymással.

A másik app a Signal, ami technológiai szempontból a Telegram tökéletes ellentéte: ennek készítői alkották meg a nyílt forráskódú és iparági sztenderddé váló biztonsági technológiát, a Signal Protocolt, amit egyébként több fentebb ismertetett alkalmazás is használ. Habár ez a végfelhasználót túlzottan nem fogja érdekelni, de kuriózum, hogy nemcsak a protokoll, hanem maga az app és az azt kiszolgáló, szerveroldali technológia is teljesen nyílt forráskódú.